HÍREK



MÚZEUM



KÖNYVTÁR



LINKEK




Keresés

Kapcsolat



Vértanu-emlékmű. Budapesti csendőrlaktanya, 1928.
Közösségünk, mint a Magyar Királyi Csendőrség egyedüli letéteményese, a leghatározottabban elhatárolja magát minden „csendőrség”-nek nevezett, rendvédelmi feladatokra létrehozott helyi illetve politikai célból született kezdeményezéstől. Népünknek nem csendőr elnevezésű csoportokra van szüksége, hanem a törvényes, központilag irányított rendvédelmi szervnek a csendőrség hatékonyságát biztosító tapasztalatai fehalsználásával végbevitt átszervezésére.
Olvassa el teljes nyilatkozatunkat.

A Magyar Királyi Csendőrség nem vett részt a holokauszt kivitelezésében, amelynek történte csupán a deportálások lezajlása után vált ismertté (lásd A m. kir. csendőrség és a zsidóság c. cikket). A leghatározottabban elhatároljuk magunkat mindenféle antiszemitizmustól, fasizmustól, fajgyűlölettől és szélsőségességtől, és határozottan elítélünk minden szervezetet, amely a csendőrséget ezekkel az ideológiákkal igyekszik összekapcsolni, akár a csendőrség iránti ellenszenvből (szélső bal), akár saját ideológiáik előre vitele érdekében (szélső jobb).



A Magyar Királyi Csendőrség feladata Magyarország vidéki területein a közbiztonság fenntartása, a törvények betartásának és a közrendnek a biztosítása volt, megalapításától, 1881-től, a II. világháború végén bekövetkezett feloszlatásáig, 1945-ig.

A Magyar Királyi Csendőrség mindössze 11,000 tagból állott, amely a II. világháború alatt duplájára növekedett, hogy a visszafoglalt területeken is el tudja látni a feladatait és hogy támogatást tudjon nyújtani a frontokon nagy veszteségeket szenvedett Honvédségnek is. Munkájukat békeidőben is és a háborúban is jelszavukhoz méltóan, „Híven, becsülettel, vitézül” végezték.

Eleinte a csendőröket a honvédek közül toborozták, szigorú válogatással. Csak azok a honvédek léphettek át a Csendőrségbe, akiknek kiváló szolgálati hátterük volt. A Csendőrség keretén belül további kiképzésben részesültek és csupán a kötelező próbaidő leteltével, valamint egy sikeresen letett irásbeli vizsga után váltak véglegesen csendőrré. A tiszteket a Ludovika Akadémián, majd végzésük után a Csendőrtiszti Tanfolyamon képezték ki, amelynek sikeres elvégzése után hadnagyként avatták fel őket. Kb. 40%-uknak jogi doktori diplomája is volt.

A Csendőrség kis őrsökre oszolva látta el a vidékeken a feladatát. Egy-egy őrs 5-15 csendőrből állott egy tiszthelyettes őrsparancsnok vezetése alatt. A csendőrök végeztek minden bűnügyi felderítést és kivizsgálást, mégpedig igen hatékonyan: nyomozásuk az estek több mint 90 %-ában sikerrel járt. A tisztek kiképeztek, adminisztrációs feladatokat végeztek, az őrsök munkáját felügyelték és felelősek voltak minden szempontból a csendőrjeikért.

A csendőrök legfeltűnőbb megkülönböztető jele a kakastollas kalap volt. A nagy kakastoll a fekete csendőrkalap baloldalára volt erősítve. Egyenruhájuk egyébként hasonlított a honvédek egyenruhájához. A kakastoll annyira jellemzője volt a csendőröknek, hogy sokszor ”kakastollasoknak” hívták őket.

A magyar kommunista rendszer a II. világháború végeztével hatalomátvételi célból, politikai okok miatt feloszlatta a Csendőrséget. A Csendőrség egész testületét háborús bűnösnek nyilvánította, és ebből következően minden egyes jelen vagy múltbeli csendőrt üldözött. Az otthonmaradt csendőrök zömét bebörtönözték, sokakat az AVO-sok megkínoztak és kivégeztek. A csendőrségre vonatkozó írott anyagot megsemmisítették vagy elzárták, hogy rágalmazási hadjárattal a csendőrséget erkölcsileg is megsemmíthessék. Az 1989-es rendszerváltozást követően a csendőrséget kollektívan eltörlő rendeletet alkotmámyellenesnek ítélték ugyan és elismerték a csendőrség jelentős szerepét a magyar rend fenntartásban, de a kommunista fél évszázados és még ma is tartó propaganda eredményeképpen a csendőr névnek még most is negatív kicsengése van.

Az előretörő Vörös Hadsereg és az új kommunista magyar kormány üldözése elől sok csendőr Nyugatra kényszerült. Átmenetileg a Szövetséges Hatalmak táboraiban nyertek elhelyezést, amíg egy befogadó országba emigrálhattak. Ebben az időszakban alapította meg Jegenyés Pál, csendőr főtörzsőrmester és egykori örsparancsnok hetedmagával a Magyar Csendőr Bajtársi Asztaltársaságot az ausztriai Grazban, 1947. június 21-én. Hivatalos kiadványuk, a Bajtársi Levél, 1948-ban került először kiadásra. Egy évvel később nevüket Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösségre változtatták (MKCsBK). Fő céljuk eleinte az otthon maradt, üldözött és nyugdíjuktól megfosztott csendőrök és családjaik támogatása, illetve a külföldre-szakadtak új otthonra találásában nyújtott segítségadás volt. Ezen túl céljuk a mai napig a világ minden tájára szétszórt csendőrök, csendőrleszármazottak és csendőrbarátok közötti kapcsolat fenntartása és a csendőrség jó hírnevének visszaállítása. Ez utóbbi érdekében támogatják a csendőrség történelmi múltjának kutatását, a történelmi igazságok feltárását és közzétételét, a töredékesen fennmaradt dokumentumok, szakirodalom és szépirodalom felkutatását és az utókor számára való átmentését. A csendőrök lassú kihalásával az MKCsBK tagságának zömét ma már csendőr leszármazottak, tiszteletbeli csendőrök és oly egyének képezik, akik az MKCsBK céljait magukénak tekintik. A Bajtársi Levél szerepét idővel a negyedévenkénti Körlevelek és a Honlap vették át.